VIRÁGNÉ KISS ÉVA
pszichológus honlapja

Bognár Gábor-Telkes József: A válás lélektana. Haas és Singer alapítvány Budapest 1994.

A válás és a gyermek

Hamis felfogás, hogy a gyermek miatt nem szabad válni. A gyermekre nem maga a válás ténye gyakorolja a legrosszabb hatást, hanem a szülők egymáshoz és hozzá való viszonya.

A válás hatása a gyermekre

Az a tény, hogy elvált szülők gyermekinél több a mentális zavar, nem bizonyítja, hogy ezek a zavarok a válás hatására keletkeztek, lehet, hogy már a válás előtti állapotok hatására alakultak ki.

A vizsgálatok azt jelzik, hogy a válási krízisre adott reakciót döntően a gyermek életkora határozza meg.

A gyerekek egyik legnagyobb veszélye az, hogy valamelyik szülő mellé kell állniuk szövetségesként. A szövetségbe vont gyermek helyzete a válás után sokkal nehezebb. A gyermeknek a családi struktúra része a személyiségének és identitásának, és a felbomlás értékvesztett állapotot idéz elő és viselkedészavarokhoz vezet.

A kamaszkorban történő válás kierőszakolhatja a gyermek gyorsított felnőtté válását, vagy a gyermeki szinten való megrekedését. Megszűnik a családi háttér szabályozó szerepe, és a kamaszkorra jellemző szexuális és agresszív törekvések parttalanná válhatnak. A szülök válása intenzív fantáziákat indít meg a majdani saját házasságával kapcsolatban, ő nem fog házasodni, vagy nem fog elválni, vagy nem lesznek gyerekei, stb.

Kisebb korban a gyermekek titkon azt hihetik, miattuk történt a válás és erős bűntudat gyötri őket ezért.

Mindezek normális reakciónak számítanak a válást követő egy évig, s általában két év után már az elvált szülők gyermekei viselkedésük, teljesítményük alapján nem különíthetők el a teljes családban élőktől.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a válás előtti élet és a gyermek alkati sajátosságai meghatározzák, mennyire képes a későbbiekben lerendezni a gyászmunkát.

Wallenstein szerint az elvált szülők gyermekének hat dolgot kell megoldania:

-elfogadni a válás realitását

-függetlenedni szüleik konfliktusától, és visszatérni elfoglaltságaikhoz

-fel kell dolgozni, hogy az egyik szülő eltűnt az életéből

-fel kell oldani az esetleges haragot és önvádlást

-le kell mondani a „családegyesítés” álmáról

-meg kell tanulják, hogy újra reálisan ítéljék meg az emberi kapcsolatokat

Ezek azonban kicsit idealisztikus elvárásoknak tűnnek a szerzők szerint, különösen az utolsó.

Nevelési kérdések a válással kapcsolatban

A gyerekek – egy gyermekek által írott könyv szerint – jóval előbb tudják, hogy szüleik válni akarnak, mint azt a szülők közlik velük. A köztes időben erős haragot éreznek szüleik iránt. Érdemes tehát minél előbb elmondani. Az a szülő mondja el, akik jobb bőrben van, vagy aki közelebb áll a gyermekhez, és lehetőséget kell teremteni arra, hogy később is visszatérően megbeszélhessék a dolgokat.

A gyerekek könyve szerint:

1, meg kell mondani, hogy a szülők már nem szeretik egymást, de szeretik gyermekeiket

2, nehéz döntés volt, nincs jobb megoldás

3, hol és hogyan fognak élni ezután

4, milyen gyakran láthatják az elköltözött szülőt

5, miért is váltak el a szülők

Nem jó, ha úgy vázoljuk a válás okait, hogy az az egyik szülőt rossz fénybe hozza. Ne akarjuk a gyereket bevonni szövetségesként,. Direkt közléssel is oldjuk a rejtett bűntudatot.

A legrosszabb, hogy éppen a válás folyamatában az anya is rossz állapotban van, pedig ő lehetne a támasza a gyermeknek. Fontos, hogy az eltávozó szülő gyakori jelenlétével jelezze a folytonosságot. Mimnél többet van a gyermek az eltávozott szülővel, annál jobban viseli a válást.